www.center.hu / Rólunk / Sajtó / Ingyenes múzeumok: A tömegvonzás törvénye 

Ingyenes múzeumok: A tömegvonzás törvénye

Magyar Narancs, XVI. évf. 26. szám
2004. június 24.

A miniszterelnök Európa-terv nevű tavalyi ötletrohamának talán legemlékezetesebb pontja az állami múzeumok ingyenessé tétele volt. A 2003 februárjában elhangzott bejelentés meglepetést keltett a múzeumi szakmában, az ígéret azonban határidőre teljesült: az állami közgyűjtemények idén május 1-je óta belépőjegy nélkül látogathatók. (Lásd: Tárlatvezetés, Magyar Narancs, 2003. február 27.)


A kulturális minisztériumban már a bejelentés előtt is dolgoztak egy átfogó múzeumfejlesztési programon (Alfa-program), melynek célja az elavult közgyűjtemények népszerűbbé tétele és a ˝látogatóbarát múzeum˝ eszméjének terjesztése volt. Kezdetben úgy tűnt, a tárcánál is a parlamenti beszéd elhangzásakor hallották először az előző esti tanácsadói brainstorming eredményét, így némi csetlés-botlás következett - nem lehetett tudni, vajon 119 állami és önkormányzati vagy csak 24 állami gyűjteményre vonatkozik-e az ötlet -, de a derült égből lecsapó miniszterelnöki ötlet végül könnyen beleilleszthető volt a programba. Koncz Erika helyettes államtitkár szerint ˝egyszerűen az a célunk, hogy minél többen járjanak múzeumba, és az első tapasztalatok azt mutatják, hogy erre az ingyenesség kitűnő eszköz. Az elmúlt időszakban 20-30 százalékos látogatottsági növekedésről számoltak be egyes intézmények, és én magam is láttam, hogy hétvégénként sok helyen sorok álltak a kapuk előtt.˝
Kétségtelen, hogy nagyszerű érzés elsétálni az üres jegyárusító bódé előtt, és bármikor beugrani egy fél órára spanyol reneszánsz festményeket nézegetni az ebédszünetben, az ingyenességnek azonban ára van. A múzeumok tiltakoztak a jegyárbevételek egyoldalú elvonása ellen, így a minisztérium kompenzációt fizet a látogatók után. Ehhez az elmúlt öt év látogatottsági adatait, illetve az adott gyűjtemény 2002. évi jegyárbevételeit vették alapul, s az összeget felszorozták a várható inflációs rátával, illetve hozzáadták a 20-30 százalékra tervezett látogatottsági növekedésből származó amortizáció költségeit. Koncz Erika tájékoztatása szerint a 24 közgyűjtemény esetében végső soron 350 millió forintot tesz ki a teljes összeg. Amennyiben mind a 119 múzeumot ingyenessé tették volna, a kompenzáció a szakmai fejlesztéssel együtt kétmilliárd forintra rúgott volna. A helyettes államtitkár ugyanakkor fontosnak tartja megemlíteni, hogy a jegyárbevétel csak elenyésző részét alkotja az intézmények költségvetésének, átlagosan alig 3-4 százalékát. A legnépszerűbb, nagy múzeumok - pl. a Szépművészeti - esetén se megy fel ez a szám 8-9 százalék fölé.
A költségvetés teherbíró képességére tekintettel érthető, hogy a kormány a szűkebb kör mellett döntött, az állami múzeumok azonban kizárólag Budapesten, illetve Pest környékén találhatók. A lista adott volt, de a győri városi múzeumnak vagy az egri várnak (az utóbbi az ország legnépszerűbb múzeuma) bizonyára nagyobb kultúraközvetítő szerepe van, mint mondjuk a fővárosi Tűzoltó Múzeumnak, nem is szólva arról, milyen rossz üzenet a vidékiek felé, hogy a pesti múzeumok előbbre valók.

Csak zavarnak

A muzeológusszakma kelletlen hozzáállásának más oka is van: a múzeumok kettős funkciót látnak el, egyrészt a kultúra népszerűsítésének eszközei, másrészt tudományos műhelyek. Ez a két szerep nem mindig fér meg békésen egymás mellett, és néhány magas tudományos presztízsű intézményben a hírek szerint kifejezetten lenézik a ˝mezei˝ közművelőket. Meglepő módon az általunk megkérdezett múzeumi dolgozók közül senki sem vállalta, hogy névvel nyilatkozzon erről a kérdésről, de az egyik nagy múzeum közművelődési osztályának vezetője szerint ˝a kutatóknak teljesen mindegy, hogy 250 vagy 300 ezer látogató jön-e a múzeumba. Számukra a nyugodt, elmélyült munka a fontos, és ehhez csend kell, a látogató így inkább zavaró tényező. Az már a múzeum jellegétől függ, melyik komponens az erősebb, és milyenek az intézmény saját hagyományai. Mindenesetre azok a fontos és nagy gyűjtemények, melyek elsősorban kutatói műhelyként definiálják magukat, nagyon nem fognak örülni az ingyenességnek.˝ Egy másik múzeumi ember pedig egyszerűen csak így fogalmazott: ˝közvécének fognak használni minket.˝

Az arisztokratikus ellenérzéseknél sokkal fontosabb kérdés, hogy jó befektetést csinált-e az állam azzal a 350 millió forinttal, amibe az ingyenesség kerül, vagyis tényleg több látogatóhoz jutnak-e el így a kulturális értékek. Hasonlóra az állami közgyűjtemények esetében egyelőre csak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban van példa, bár Dániában, Norvégiában és Hollandiában is fontolgatják a belépőjegy eltörlését. Dániában néhány múzeumot kísérleti jelleggel nyilvánítottak ingyenessé, mivel az ottani kulturális kormányzat szerint legalább három év tapasztalatait kell összegezni ahhoz, hogy el lehessen dönteni, érdemes-e ilyesmivel próbálkozni. Az is megfontolandó szempont, hogy az emberek az újdonság varázsa miatt lehet, hogy egy-két évig valóban többet járnak a múzeumokba, később viszont visszaállhat a korábbi látogatottsági szint.

A brit példát sokan igazi sikersztorinak tartják. Vásárhelyi Tamás, a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese elmondta, hogy a londoni Natural History Museum munkatársai 50 százalékos látogatottságnövekedésről számoltak be, és a kezdeményezéshez sok magánmúzeum is csatlakozott. A brit tapasztalatok azonban óvatosságra is intenek. Az ingyenesség átalakítja a látogatók szokásait, a múzeumban töltött idő jelentősen lerövidül, a kiállításokat felületesebben nézik meg, és meglepő módon mérhetően csökken a múzeumi bolt és a kávézó forgalma. A kutatások szerint a látogatói kör végső soron nem változik: ugyanazok járnak múzeumba, akik korábban, csak rendszeresebben. ˝Annak, hogy valaki miért nem jár múzeumba, nagyon összetett kulturális és szociális okai vannak. Sokan nem is tudnak az adott múzeum létéről, nincs helye az értékrendjükben, vagy úgy érzik, a kiállításokat nem az ő szintjükhöz mérték. A múzeum számukra még mindig elit hely, ahova kötelességből kellene eljárni tanulni, művelődni. Vagyis a belépődíj csak az egyik és nem is a legfontosabb tényező.˝

Tömeghisztéria

A hazai és a külföldi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az új látogatói csoportok megszólítására sokkal alkalmasabbak a nagy sikerű időszaki kiállítások. Ezek viszont a múzeum részéről pénzt, energiát és odafigyelést igényelnek, így továbbra is fizetősek maradnak. Koncz Erika szerint Magyarországon is megfigyelhető, hogy egy-egy nemzetközi kiállítás, mint a Monet, a Budapest-Bécs vagy a Giacometti nagy tömeget vonz, ezért az Alfa-program részeként 400 millió forintot különítettek el a különleges, kuriózumszámba menő tárlatok támogatására. A következő nagy kiállítás őszre várható a Természettudományi Múzeumban. Bartos Zoltán egyiptológus, a Szépművészeti Múzeum két közművelőjének egyike szerint a Monet-kiállítás arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi múzeumi infrastruktúra nem alkalmas ilyen tömegű látogató fogadására. ˝Nem várható el az emberektől, hogy öt-hat órát várjanak az ajtó előtt. A hosszú sorállás alatt fizikailag és idegileg is kimerült látogatók olykor elég keserű kritikákkal illettek minket. Ez a nagy érdeklődés minket is meglepett: a kiállítást összesen 251 ezer látogató nézte meg, és pénzügyi nyereséggel zárult, talán először a múzeum történetében. Nem hiszem, hogy könnyű lesz még egyszer hasonló attrakciót biztosítani. Egy Tutanhamon-kiállítás persze még nagyobb dobás lenne, de az ilyen kollekciók a magyar múzeumok számára szinte megszerezhetetlenek. Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti hivatal vezetője budapesti látogatása során újságírói kérdésre némi tanakodás után 20 millió dollárra becsülte a tárlat árát, igaz, a végleges összeg sikeres tárgyalások esetén kevesebb is lehet. Ezen a szinten egy időszaki kiállítás már komoly idegenforgalmi hasznot is hoz, Hawass szerint Bázelben például új szállodát építenek a Tutanhamon miatt odaérkező látogatóknak.˝

Jobb, mint otthon

Az időszaki kiállítások versenyeztetése mellett a másik eszköz az állandó kiállítások megújítása, a ˝látogatóbarát˝ környezet biztosítása. A minisztérium szerint az infrastruktúra (bolt, kávézó, oktatói központ) barátságos, vonzó kialakításával elérhető, hogy a látogató több időt töltsön a múzeumban. ˝Egy múzeumi látogatás akár egész napos program is lehet. Fontos a minél több rendezvény, a gyerekek bevonása, illetve a technológiai fejlesztés és az interaktivitás. Az utóbbira az informatikai minisztériummal kötött külön megállapodás alapján további 150 milliót szánunk. Ezeket a pénzeket természetesen pályázattal lehet elnyerni. Egy nagy országos gyűjtemény, egy országos szakmúzeum, egy megyei múzeum és egy kisebb városi múzeum nyerhet a pályázaton. Ezek mintaként szolgálhatnak az egész intézménytípus megújítása számára˝ - sorolja az Alfa-program előnyeit Koncz Erika.

A technológiai megújulás az elmúlt években valóban betört a magyar múzeumi életbe. Bár a Terror Házát sokan kritizálták, vitathatatlan, hogy látványosság, interaktivitás és modernitás terén új minőséget hozott. Ebben persze fontos szerepet játszott az is, hogy a semmiből létrehozott múzeumnak alig voltak saját műtárgyai, így a multimédiás eszközök kezdettől fogva a kiállítási koncepció alappillérét alkották. Csáki Zoltán, az informatikai hátteret kidolgozó C.Enter Kft. vezetője azt is fontosnak tartja, hogy a Terror Háza volt az első múzeum, ahol a teljes archívumot, a film-, video- és hanganyagokat digitalizálták, így náluk biztosított a dokumentumok fennmaradása. A múzeumba százmilliós nagyságrendű informatikai berendezést építettek be: a projektorok, plazmatévék, érintőképernyők, TFT monitorok a legkorszerűbb színvonalat képviselik. ˝A Terror Házában tulajdonképpen minden van, amit egy modern múzeumnak multimédiás téren tudnia kell. Legfeljebb néhány olyan apróságot említhetnék, ami Magyarországon még nem honosodott meg. Nyugaton például kedvelik az irányított hangsugárzókat, amik csak akkor hallhatók, ha a látogató megfelelő helyen áll meg a berendezés előtt. Ettől eltekintve úgy gondolom, négy-öt éven belül nem kell újabb technikai változásokra számítani, inkább a már kitaláltak elterjesztése, meghonosítása a következő lépés.˝ Csáki szerint az informatika nemcsak a kiállítások élményszerűbbé tételében, hanem a tudományos kutatásban is segíthet: az egykori Stasi archívumában például egy speciális szoftverrel igyekeznek összerakni az 1989-ben iratmegsemmisítőn ledarált 16 ezer zsáknyi iratanyagot. Kézi módszerrel ez körülbelül 400 évet igényelne, a számítógép viszont öt év alatt végezhet a feladattal. A Terror Házának hatásvadász eszközei egyébként tökéletesen illeszkednek a nemzetközi trendhez: a híres washingtoni Holokauszt Múzeum vagy a nemrég átadott johannesburgi Apartheid Múzeum is nagyon hasonló.

Középkorú, értelmiségi nő a célkeresztben

A látogatóbaráttá válásnak a technológiai megújulás csak az egyik tényezője, a programszervezés és az arculatépítés legalább ilyen fontos. Ezen a téren a szentendrei skanzen lehetne az összes magyar múzeum mintája. Amit máshol még csak próbálgatnak, az itt évtizedes gyakorlat. Talán a múzeum témájának köszönhető, hogy az életidegenség vádja itt soha nem merülhetett fel. A május-júniusi csúcsidőben a skanzen naponta kétezer gyereket fogad, az érkező iskoláscsoportok huszonvalahány kézműves program közül válogathatnak. A legtöbb tanárnő ma már előre bejelenti, mi érdekli az interneten áttanulmányozott szolgáltatások közül, és határozott céllal érkezik. A skanzent legjobban a budapesti gyerekek szeretik, és közülük is elsősorban az óvodás-általános iskolás korosztály. A vályogvetéshez, szénagyűjtéshez, szövéshez, gyomláláshoz a gyerekek paraszti ruhába öltöznek. Káldy Mária, a közművelődési osztály vezetője elmondta, hogy ezt még 1987-ben vezették be, svéd mintára. ˝Egy csomó más ötletet is a svédektől tanultunk, például azt, hogy minden ház elé le kell ültetni egy népi iparművészt, aki megmutatja a hagyományos mesterségeket a látogatóknak. A svédeknél ezt önkéntesek vállalják, de Magyarországon nincs ennyi idejük az embereknek, így nekünk kőkeményen meg kell fizetnünk a kézműveseinket, ami lehatárolja a lehetőségeinket. Amerikában például a williamsburgi skanzenben ilyen eszközökkel teljesen élővé tudják tenni a városkát, és visszavarázsolják a látogatót a múltba.˝ A skanzen sikerének másik titka a nagy tömegeket megmozgató tematikus napok szervezése: szüretkor, pünkösdkor, a méz vagy az alma napján kilométer hosszan állnak a kocsik a Sztaravodai úton.

A szabadtéri múzeumot tavaly kb. 200 ezer ember nézte meg, alig hét hónapos nyitva tartás mellett. Az ingyenesség így nem jelent számukra komoly változást: ˝a programok megszervezése nagyon sokba kerül, ezeken az úgynevezett aktív napokon mi nem mondhatunk le a belépődíjról. Így viszont mindössze kedden és szerdán nem szedünk jegyet, amikor csak maguk a házak vannak nyitva, minden kiegészítő szolgáltatás nélkül.˝
Király Elvira, a Nagytétényi Kastélymúzeum igazgatója szerint a múzeumoknak elsősorban azt kell kitalálniuk, hogyan tudnak betörni a szabadidőpiacra. ˝350 millió forintért újítottak fel minket - kötelességünk, hogy ezért cserébe adjunk valamit az embereknek. Az igazi kérdés az, van-e egy olyan koherens, autentikus, egyedi arculat, ami az adott múzeumot jellegzetessé, felismerhetővé teszi. Itt, Tétényben a barokk kastély és az értékes bútorok adják az alapot, ebből indultunk ki, a legyőzendő nehézséget pedig a távolság jelentette: ki kellett találni, hogyan tegyük rá magunkat a város idegenforgalmi térképére. Elkészítettünk egy marketingtervet - régen egyszerűen azt mondtuk volna, ötleteltünk egy jót -, és ennek alapján a kastély miliőjéhez illeszkedő programokat szerveztünk. Másfél évig volt műsoron a kosztümkiállítás, melynek keretében magyar történelmi filmek jelmezeit mutattuk be, és minden szobában egy-egy korabeli ruhákba öltözött pár táncolt, miközben az adott korszak zenéje szólt. Szakmai körökben ez kissé szentségtörésnek számított, mivel a filmes ruhák nem teljesen hitelesek, a látogatók viszont nagyon kedvelték. Decemberben egy hónap alatt 11 ezer embert sikerült kicsábítanunk a „déli végekre” a karácsonyi műsorunkkal: elhoztuk az anyaintézmény, az Iparművészeti Múzeum karácsonyfadísz-gyűjteményét, fenyőfákat állítottunk a szobákba, és mai iparművészekkel feldíszíttettük őket. Közben voltak koncertek, betlehem a gyerekeknek, és a budafoki pincészetek borvásárt rendeztek.˝
Nagytétény sikerességének másik titka, hogy bármilyen más piaci ˝termékhez˝ hasonlóan ők is felmérték a vevőkörük igényeit. A látogatottsági vizsgálatokból kiderült, hogy a kastélymúzeum tipikus látogatója középkorú, értelmiségi nő, aki a barátnőjétől hallott az itteni lehetőségekről. A programok az ő érdeklődésükhöz igazodnak: legyezők, zenélő órák, kosztümök, szép iparművészeti tárgyak állnak a középpontban. Ahogy Király Elvira fogalmaz: ˝Minden alkalommal felteszem magamnak a kérdést, én vajon erre a programra eljönnék-e. Ha a válasz igen, akkor valószínűleg nyertünk, mert a célközönségünk is hasonlóan gondolja.˝

Zsuppán András

Megjelent a Magyar Narancs hetilapban.
Az eredeti cikk itt is olvasható.

2004. július 13. 22:58

Vissza